A kerámia az athéni Keramaikosz térről kapta nevét, az ottani fazekasok telepéről. Építőanyagok, csempék, edények, díszek, szobrocskák agyagból való készítésének ősi technikája. Az agyag a földpátok elmállásából keletkezik, s vele keveredett vasvegyületek és egyéb ásványi anyagok hatására égetéskor vörös, barna, sárga színű lesz. A legfinomabb égethető agyag a kaolin, amelyből a porcelán készül.
A kerámia lelke a szobrászatnál megismert sokoldalú agyag, mely ellenállás nélkül formálódik forgástestté a fazekaskorongon, követi az alakító ujjakat s a mintázófa nyomát. Égetéskor szétválaszthatatlanul egyesül az agyag és a máz, a forma és a szín.
A kerámia a szobrászat és a festészet között foglal helyet, egybefogja a plasztikát és a színt, de a két elem egybeötvözésével végül is önálló műfajt teremt.
Míg a fazekas főleg használati tárgyakat (edényeket, kályhát) készít, addig a keramikus használati és dísztárgyakat.
A kézi formázás megkönnyítésére használják a fazekaskorongot. Az agyagtárgyakat égetés előtt szárítják, így a nedvesség egy része eltávozik, égetéskor kapja meg az edény a szilárdságát. A...






Friss hozzászólások
2 év 7 hét